Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Romantika

2009.01.19

Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer, de értem a szót,
Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót.
Az álmok szerények,
A hálók erősek,
Ott ritka szó a romantika.

A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad,
Az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat.
A napfény megéget,
A vágyak kiégnek,
És porráhamvad a romantika

Ott délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok,
S egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod.
A fények kemények,
Az árnyak elégnek,
És éjjel éled a romantika.

Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj,
S a meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér.
A csókom sós lesz,
És hidd el, jó lesz,
Mert néha kell a romantika.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Képgaléria


Utolsó kép


Facebook

Hírlevél




Archívum

Naptár
<< Június / 2018 >>


Statisztika

Online: 4
Összes: 1809966
Hónap: 10515
Nap: 295