Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kocsis Tibor - Valahol elrontottam

2012.10.28

kocsis.png

Veled vártam a napot, hogy ébredjen fel
Az álmos város, és minden ember
Együtt álmodtunk,
Miénk volt a nyár

Ezer emlékkép
Ami ránk tör, majd hiszen látom már
Hogy a hűs hajnalt máshol éled át
Itt a vége már

Hol az érintés, a pillanat?
Miért hittem azt, hogy örökre megmarad?

Nincsen akiért, szívem dobban
Érzem valahol, elrontottam
És nem tudom miért
De várok szüntelen.
Minden, ami volt, elvesztem
Hol van a remény, amit elengedtem
De eljön majd a nap
Mit várok, úgy hiszem.


Néha jó egyedül,
az érzésekkel
A nélküled ébredt fáradt reggel
Az éjszakát, magam töltöm el

Még is ott vagy velem
Ugyanúgy, mint régen
A lélegzeted épp úgy érzem
De ha kérdezek, senki nem felel.

Hol az érintés, a pillantás,
Amit nem adhat meg, soha, senki más?

Nincsen akiért, szívem dobban
Érzem valahol, elrontottam
És nem tudom miért
De várok szüntelen.
Minden, ami volt, elvesztem
Hol van a remény, amit elengedtem
De eljön majd a nap
Mit várok, úgy hiszem.


Nincsen akiért, szívem dobban
Érzem valahol, elrontottam
És nem tudom miért
De várok szüntelen.

Várok rád


Nincsen akiért, szívem dobban
Érzem valahol, elrontottam
És nem tudom miért
De várok szüntelen.
Minden, ami volt, elvesztem
Hol van a remény, amit elengedtem
De eljön majd a nap
Mit várok, úgy hiszem.
úgy hiszem.
 

 

 

 

 
Google PageRank Checker