Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nox - Mások voltunk

2010.04.10
Hinni azt, hogy lassul az idő,
Nem mos el majd mindent az eső.
Álmodozni együtt csendesen.
Tudni azt, hogy nem vagy idegen.

Remélni, hogy mindig így lesz majd.
Az örökkévalóság összetart.
Elsuttogni őrült szavakat.
Mondd, mennyit ér, ha végül elszakad
A pillanat?


Mások voltunk egyszer réges-régen.
Felhők szárnyán szálltunk odafent az égen,
De a múlt mélybe hullt, s a nap tüzét
Túl nem éltem.



Előttünk a tiszta víztükör.
Csepp hullik rá, s mindent összetör.
Elhomályosul a régi kép.
Mi minden volt, az mára semmiség.


Reméltem, hogy mégsem így lesz majd.
Elkerülünk együtt száz vihart.
Őszinték lehetnek a szavak.
Mondd, mennyit ért a vágy, ha így marad
A pillanat?


Mások voltunk egyszer réges-régen.
Felhők szárnyán szálltunk odafent az égen,
De a múlt mélybe hullt, s a nap tüzét
Túl nem éltem.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

 
Google PageRank Checker