Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Titok

2008.07.27

Álmodó csillagok, szerelmes illatok-, csodák.
Végtelen pillanat: átölel, nem szalad tovább.
Várom az angyalok csillogó-ringató dalát.
Úgy szoríts, úgy szeress, feledjek minden más magányt!


Ellopnák, elvennék: ne hidd, hogy megérthetnék-,
holnap gondolj rám úgy, mintha véletlen álom lennék!

Refr.:
Érezlek, elhiszlek, őrizlek-, nem kell, hogy félj!
De szívünket szédítő titkunkról soha, soha ne mesélj.
Nem múló vágyakkal éhezlek, kívánlak rég-,
tűzgyújtó, gondűző csókodból soha, soha nem elég!

Fénytelen hajnalok, végtelen űr vagyok-, nem látsz.
Éjszakák, nappalok, üvöltve hallgatok-, nem vársz.
Időnk már elveszett, meglelni nem lehet-, nincs már.
De részemmé vált, és nem tűr meg mást, csak kínt-,
kínt, ami mindent elzár.

Elszürkül, elfárad, elhamvad minden emlék-,
s majd úgy gondolsz rám, mintha véletlen álom lennék...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

tothmartonsandor@gmail.com

(Tóth Márton, 2012.04.03 13:15)

Szeretettel Neked!

 

 

Képgaléria


Utolsó kép


Facebook

Hírlevél




Archívum

Naptár
<< Június / 2018 >>


Statisztika

Online: 4
Összes: 1810787
Hónap: 10199
Nap: 288