Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szulák Andrea - C est la vie

2010.02.01

Összejöttünk. Nagy eset.
Csak összehozta ezt a véletlen.
Nahát, szép kis baleset,
Hogy éppen én, na és, hogy éppen te...
Váratlanul a sors így fordult.
De jó, hogy ez nem rajtunk múlt!

Összejöttünk, Te meg én.
Ki mondta azt, hogy ilyen nem volt még?!
Nem nagy ügy, csak te meg én.
Mi lenne, hogyha mondjuk elhinnénk:
Túlélhető az elmúlt idő?
Ne félj, soha nincs túl késő!

Ha átölelsz egy kicsikét,
Azt eltehetjük emléknek.
Így, mondd hogy igen!
Az élet ilyen is tud lenni még!
De hogyha egy nap mégis véget ér,
Mondd így: c'est la vie!

Összejottünk van ilyen,
Hogy összejöjjön, ahogy egyszer sem.
Bolondos kis szerelem
Össze-vissza ver a szívemben.
Hajnal körül a rakpart fölül
A Hold a lábunkhoz ül.


Ha átölelsz egy kicsikét,
Azt eltehetjük emléknek.
Így, mondd hogy igen!
Az élet ilyet is tud adni még!
Ha el tudod fogadni könnyedén,
Mondd így: c'est la vie!

Összenőttünk, tudod-e?
Mint furcsa párok, kik a filmekben
Eleinte sohase,
De bezzeg vegül, hogyha kettesben...
Hmmm, nem vitás,
A film mindig más;
Fáj, hogy a végén még néznénk,
Ám indulnunk kell,
Na de miért adnánk fel?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

 
Google PageRank Checker