Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lui - Ez a szerelem végtelen

2009.02.14

Suttognak a fák,zúg a szél,
az erdő így mesél,
beragyog a fény,körbe jár
egy tisztás mélyén ránk talál.

Ne szégyeld,ha együtt lát a nap
hisz én téged az égtől kaptalak,
azt hiszem,ez a szerelem,végtelen.

Őrt állnak a fák,nincs veszély,
az erdőtől miért félsz?
színes a világ,láss csodát,
az árnyékból kérlek lépj ki hát.

Ne szégyeld,ha együtt lát a nap
hisz én téged az égtől kaptalak,
azt hiszem,ez a szerelem,végtelen.

Már voltak,nehéz évek a világ éget,
könnyből vér lett,nem volt arcunk,
nem volt hangunk,úgy fáj,
az élet fáj.

Ne szégyeld,ha együtt lát a nap
hisz én téged az égtől kaptalak,
érted lázadnék én támadnék
érted meghalnék,százszor meghalnék..

De úgy hiszem,ez a szerelem,végtelen

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szerelmi vallomás

(Mizsák Péter, 2009.08.17 18:22)

Szerelmi vallomás



Élem az életemet csak úgy mint mások, szeretők, szerelmek, kudarcok, románcok.
Rózsaszínben látom már az egész világot a szerelem az ami teljesen megbabonázott!!
Imádom az érzést mi a mennyekbe repít, Kupidó nyila ami boldogságra telit!
Itt vagy nekem és te lettél az életem, értelmet adtál és többet nem is kérhettem!
A csillagokat ha tehetném lehoznám az égről, hogy bizonyítsam a szerelmemet tiszta mélyről!!
Bízhatsz bennem mert én is bízom benned, ez a szoros kötelék ami összeköttet, engem, téged, az igaz szerelmünket.
Ország világ lássa hogy szeretlek téged! Utolsó szó jogán csak annyit kérek szeretlek, imádlak te is szeress kérlek!!



Köszönöm a tapsot de ez nem nekem jár, hanem a lánynak ki mellettem áll! Telnek a napok és telnek az évek, utcákat járva keresem a végzetem! Megpillantottam és meg szerettem első látásra beleszerettem!!
képtelen vagyok távol lenni tőle, szeretem, szeretem bolondulok érte!! Úgy szeretnék sokszor bárányfelhő lenni..
suttogó széllel hozzád repülni, örökre szeretni el nem engedni, csókjaidat éjjeleken át érezni, meleg ölelésed boldogsággal telit.
Elfeledteti velem a magány árnyékait! Szívem üres nélküled hidd el ezt nekem, fogd a két kezem maradj mellettem!



Vétkeztem tényleg de felejtsd el kérlek, bocsáss meg nekem hogy szebb legyen az élet! Ne mond hogy vége és ne öntsél mérget.
Ne dobd csak úgy a fényképemet félre! Szerettelek mindig és szeretni is foglak, hogy ez fog történni azt soha se gondoltam.
Az élet nehéz, az élet kemény, vannak olyan helyzetek mikor már nincsen remény!! Emlékszel még arra mikor együtt a parkban
egymás szemét néztük és a kezedet fogtam? Akkor lobbant fel bennem az érzés, megfordult a fejemben a kínos kérdés!
Mi legyen velem? Szerelembe essek vagy simán érzéseket hozzá ne fűzzek? Fordítottját tettem és beleszerettem. Mégsem bántam meg mert még mindig szeretem!!!

Gérce Kossuth L.13

(Varga Anasztázia, 2009.06.02 18:29)

nagyon jó ez a vers.Irjatok még ilyeneket jó?

 

 

 
Google PageRank Checker